"Tony Bennett a zenéről" - tömören csak ennyit ígértek a fesztiválépületben kiaggatott plakátok a Grey szerdai szemináriuma előtt. Tony Bennettről összesen annyit tudok, hogy elpusztíthatatlan amerikai sanzonénekes, és hogy egyszer benne volt a Muppet Show-ban, márpedig akkor celeb és jóarc, azaz nézzük meg. Rajtam kívül még annyian gondolták ugyanígy, hogy a színházterem erkélyének sokadik emeleti bejáratánál kellett küzdeni az állóhelyekért, de végül súlyosan csalódtam: vagy a Grey, vagy én félreértelmezzük, miért vannak szemináriumok egy reklámfesztiválon.
Az első félórában, amíg bírtam, az égvilágon semmi nem történt. A Grey idereptette Bennettet és fiát, majd arról kérdezgette őket, hogy hogy lehetnek ennyire csodálatosak, hosszú életűek és hitelesek, amire az egyébként rendkívül szimpatikus Tony és a legkevésbé sem szimpatikus fia felváltva azt válaszolgatták, hogy hát nagyon kell szeretni zenélni, egynyári énekeseket felfuttatni meg rossz. Ki gondolta volna?
Lehet, hogy miután kijöttem, legalább Tony kedvenc reklámzenéiről szó esett, de kétlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése