Zárásképpen: random válogatás a filmes díjazottakból

Az egyetlen díjkiosztó, amit sikeresen végignéztem, az – az ügynökségi díjak mellett – a filmeknek szentelt zárógála volt. És bár a végén elöntötték a beszédek, és a nagydíjasokat már aznap többedszerre vetítették le, az első két óra hibátlan volt: a 2007-es reklámfilmtermés is mindent tudott, amitől a reklám szép, vicces vagy művészi, egyszóval hatásos lehet; sötét teremben, kevés megszakítással, tapsoló emberekkel végignézni őket meg segített megérteni, miért érdemes ebben a szakmában dolgozni.

Az alábbiakban szubjektív válogatás következik az Ezüst és Arany Oroszlánnal kitüntetett munkákból – nem feltétlenül a legforradalmibbak, csak azok, amik akkor és ott különösen bejöttek. A sorrend random.

Schweppes / Burst (arany, alkoholmentes italok)
Slow motion szépségözön - hatásvadász, de működik, kár a rettenetes hangzású szlogenért a végén



Crest / Bulldozer és Prenup (arany, szépségápolás)
Így lehet egy fogkrémreklám jó (előzze meg a halál a fogszuvasodást – onnan indulunk, hogy egy fogkrém megelőzi, baszki)





Skoda / Cake (arany, autók)
Látványos és okos reklám a Skodának arra a brit piacra, ahol amúgy a gyártó presztízse nem éppen a legmagasabb - azoknak, akik még nem látták



Burger King / Whopper Freak Out (arany, éttermek és gyorséttermek)
Így kell nagyon hinni a termékben: reality videó arról, mi történik, ha a Burker Kingben azt mondják, nincs több Whopper soha többé.



Buenos Aires Independent Film Festival / Tom Sellecks (szórakoztató termékek)
Kicsit scamgyanús, a fesztiválról életemben nem hallottam még, viszont jól eltalált.


HBO / The Diner (arany, média)
Nagyon erős kvázi imázsvideó az HBO-nak. Van még két testvére.


Net10 / Shark (arany, telekom)
Rajzfilmes kampány a gonosz fő mobilszolgáltatók ellen lázadó amerikai kártyás szolgáltatónak. Az ezüsttel díjazott nemrajzfilmes-érzelmiterroros vonal jobban bejött, de lehetetlen fellelni a végleges szpotokat.


Carling / Explorer (ezüst, alkoholos italok)
Sörreklám? Az. Van benne vízesés? Természet? Ötszáz éves technológia? Nincs. Vannak benne barátok? Vannak. Klisé? A legkevésbé sem. Így tud egy sörreklám szívet melengetni.


Thrifty / Birthday (ezüst)
A poént már az elején sejteni, de a csaj színészi előadásmódja mindent visz.



Továbbabb »

Kreatív hangulatellenőrzés: Argus/GYÁR, Leo Burnett

Korábbi posztokban Balázs már számbavette a maroknyi cannes-i magyar komjunitit (lásd itt és itt), azóta pedig akik voltak olyan kedvesek és hívtak minket, azoknak meg is néztük, hogy megy sora a nemzetközi smúzkáosz közepén. Az Argus és a GYÁR a fesztiválpalota mellé parkolt közös kis yachtjának fedélzetére csütörtök délután ugrottunk fel, a Leo Burnett worldwide bulijába meg péntek éjjel néztünk be hosszasan. Magyar boroktól meghatott reménybeli ügyfelek, kezelés a Leo Burnett CEO-val, miegymás.

Az Argus filmprodukciós cég és a GYÁR utómunka stúdió valószínűleg a legjobban látható magyarok a fesztiválon: idén hatodszor parkoltak be a cannes-i kikötőbe egy közösen bérelt yachttal, ahova meglevő és reménybeli nemzetközi partnereket hívnak át borozgatni.

Cannes-ban, ugye, sok ügyfél, account és kreatív találkozik egymással, de az ügynökségek ritkán dolgoznak át a határokon, úgyhogy nekik nettó smúzolás az egész fesztivál. Nagyjából a produkciós cégek az egyetlenek, akik külföldre is lőnek (lőhetnek), úgyhogy nekik van értelme minél nagyobbat mutatni magukból. Az argentinok és a brazilok ezt már többedik éve pavilonbérléssel és repianyagokkal oldják meg (Balázs és én is az argentin produkciós helyszíneket bemutató DVD-vel tértünk haza, nyilván jól jön majd még), miközben mások, például a hollandok vagy a dél-afrikaiak partikat rendeznek.

Az Argus/GYÁR yachtja ezeknél nyilván költséghatékonyabb megoldás, viszont annál jóval több értelme van, mint magányosan kóborolni a partmenti sétányon egy rakás névjeggyel a farzsebben. A borozós-sajtozós délutáni lazulás, amennyire ezt újságíróként át lehet érezni, elég jól ki is emeli őket az egyen-partitengerből, ráadásul délután háromkor még meg is lehet kísérelni értelmesen beszélgetni a partnerekkel, amiről a többnyire este tízkor kezdődő partiknál nem vagyok teljesen meggyőződve.

A meghívóban három nap (szerda, csütörtök, péntek) délutánja szerepelt, én csütörtökön néztem be, de azt mondták, már első nap mind megfordult náluk, akiről nagyon akarták, hogy megforduljon – én például már egy másik külföldi filmessel és egy amerikai szakújságíróval együtt ücsörögtem náluk.

Arguséknak egyébként van egy jelentős stratégiai előnye: az, hogy magyarok, és innen tudják vinni a borokat. Ez – meg az ágyas barack – egyrészt szerintük is gyorsan meghatja a hajóra fellépőket, másrészt én se nagyon ittam jobb bort Cannes-ban, mint a náluk levő otthoniak.

A Leo Burnett budapesti irodája a hálózat pénteki világbulijára invitálta meg a Kreatív Online-t, és miután sikerült megtalálni a fesztiválöböl legtávolabbi csücskében levő helyszínt (a cseppet sem franciás, ugyanakkor nagyon találó nevű Palm Beachet), egyből erősre is sikerült a kezdés: a jegyemmel együtt érkezett Tom Bernardin globál-CEO és Jarek Ziebinski regionális igazgató is, akik mindketten gyorsan gratuláltak Tordai Péter magyar vezető kreatívigazgatónak a bronz oroszlánhoz. (A munka érdemein túl sem véletlenül: a régióban nem sok másik díj született, és a Leo Burnett idén globálisan sem szerepelt túl erősen.)

A buliban aztán – amire egybevágó hírek szerint aznap kora este már többszáz fontokért próbáltak jegyeket szerezni – Tordai Péteren és Molnár Ágnes ügyvezetőn kívül még három magyar Leós is szorongatta a söröket (Balogh Zsolt, az SMS Bandi art directora, Dorgai Márta, a másik, shortlistes nevezés, a Secret accountja, illetve Szabó Béla ügyfélkapcsolati vezető), akiket a bronz hallatán reptetett ki az ügynökség hirtelen felindulásból, hogy ők is fürödjenek egy kicsit a dicsfényben.
Még sikerült látni, ahogy a magyarok ledominálják az addig kongó táncparkettet és beindítják a partit, illetve váltani néhány szót a Cannes-t 1991 óta minden évben megjáró Jarek Ziebinskivel, aki azt mondta, szerinte az évet domináló nagy, úttörő integrált kampányok láttán is van értelme a sok kis kategóriának, mert azokból is sokat lehet okulni, és hogy jóval több kreatívnak és más ügynökségi dolgozónak lenne Cannes-ban a helye.
Továbbabb »

Péntek/3: a Y&R és Murdoch bealtatja Cannes-t

Fájót tévedtem és súlyosat, amikor az előzetesben azt írtam, kizárt, hogy a fejlett világ médiájának ránézésre kábé ötödét birtokló Rupert Murdoch ne mondjon semmi érdekeset: nem mondott. Az azért nem volna igaz, hogy a házigazda, Hamish McLennan, a Y&R elnöke remegve nyalta volna a fenekét, de hogy az ájult tisztelet miatt fel sem merült benne, hogy olyat kérdezzen, amire érdekes lehet a válasz, az igen. Murdoch szárnysegédje, Peter Chernin viszont szólt igen jókat az árnyékból. Tudósítás a Kreatív Online-on. Továbbabb »

Péntek/2: jönnek az oroszok, de hová és minek?

„Is this the Debussy?” – minden „excuse me” meg „hello” nélkül ennyit kérdezett pénteken a Világ Egyik Legdurvább Vádlijának Tulajdonosa a cannes-i reklámfesztivál szemináriumterme előtt. Mint tíz perccel később kiderült, ő a következő, az orosz reklámról sáv szervezője volt, és úgy általában is annyira volt képben arról, mi történik Cannes-ban, amennyire a helyszíneket vágta a hatodik napon. Pedig az „Exploring Russian Advertising -- Yesterday, Today, Tomorrow” című sávot még ígéretes – sablonos, de vicces – retrókomcsi plakátok hirdették fesztivál-szerte, de végül Borat-szerűen szürreális és döbbenetesen kínos óra sült ki a dologból.

Az erősen foghíjas színházteremben a végig névtelen maradó Vádlitulajdonos először erősen tört angolsággal bejelentett egy szociológust, aki még sokkal törtebb angolsággal, szótagolva felolvasott egy összegzést az orosz társadalmi célú reklám fejlődéséről 1850 óta – akkor már figyeltem, van-e rejtett kamera.

A Vádlikirály utána becelebrálta Yuri Grymov producer/rendezőt, aki a biztonság kedvéért már inkább tolmáccsal nyomta. A hirdetők hülyék, a nagy ügynökséget fát vágnak, futószalagon adaptálnak, anélkül, hogy tekintettel volnának az orosz néplélek sajátosságaira, minden tender cinkes – nagyjából ezeket mondta, és ha ilyen gyorsan is mondta volna félóra helyett, nem is lett volna olyan hihetetlenül vontatott.

És ha egy kicsit is érti(k), milyen közönség előtt és miért beszél, lehetett volna erős: mint elejtette, Oroszországban például alkoholreklámban nem lehet ember és valamilyen oknál fogva állat sem, ha erről prezentál félórát, tátott szájjal néztem volna. Ehelyett csak küzdöttem az ébrenmaradásért, mint mindenki más, miközben a háttérben minden kommentár nélkül pörögtek a ruszki plakátok, amelyekről nem lehetett eldönteni, melyik 1950-es és melyik tavalyi.

Igazán durva viszont a lezárás sikerült: a végén felajánlották a döbbent közönségnek, hogy kérdezzenek nyugodtan, mire egy erősen beépített-gyanús asszony azt szegezte nekik oroszul, hogy vajon a helyi önkormányzatok mit tehetnének a kreatívszínvonal emelkedéséért. Végül a rendező és a közönség egy ukrán tagja üvöltve összevesztek: az ukrán szerint ő simán nyeri a tendereket a cégével az orosz piacon minden cinkelés nélkül, kreatívnak meg mindenki annyira kreatív, amennyire harcol érte, úgyhogy legyen vége a hülyeségbeszélésnek. Érdekelt volna, erre mit válaszoltak, de bár a kérdés angolul érkezett, erre már csak oroszul válaszoltak – hosszan és hevesen, de tolmácsolás nélkül.



Továbbabb »

Péntek/1: az online-ok a reklámszakmát nyugtatgatják

„Ne féljetek, bízzatok bennünk: barátok leszünk és mindenki jól jár” – ezt Szergej Ivanov orosz miniszterelnök-helyettes mondta néhány hete az országáról Sir Martin Sorrellnek, a WPP reklám-óriáscsoport elnökének, de utóbbi szerint a hagyományos reklámvilág és az online titánok viszonyára ugyanígy fekszik a példa.



Sir Martin Sorrell vezetésével végre történt egy értelmes, jól moderált, célratörő beszélgetés is Cannes-ban – a WPP-vezető lovag persze könnyen kérdez be, az ő óriáshálózatának tagja például az Ogilvy, a Grey, a JWT és a Young & Rubicam, bár ahogy a számokat összesítette a Google, a Yahoo, az AOL és a Microsoft vonatkozó vezetőivel beszélgetve, így is kispályás a hirtelen felnőtt digitális óriásokhoz képest.

A vita egyik felét Hilary Schneider, a Yahoo delegáltja (elnökhelyettes, globális partnerszolgáltatások divízió) összegezte talán legjobban, aki szerint még nincs meg az az online környezet és paletta, ahol ugyanolyan hatékonysággal lehetne brandelni, mint az offline médiában, amikor pedig meglesz, azt egyszerűen csak bang, érezni fogja mindenki – az online cégek, a hirdetők és a fogyasztók egyaránt. Szerinte fontos mérföldkő lesz az is, amikor a három nagy hirdető – Nestlé, Procter&Gamble, Unilever – látványosan ráfordul a netre.


Kevin Johnson, a Microsoft platformok és szolgáltatások részlegének elnöke szerint még mindig bőven túl bonyolult és kevéssé hatékony online hirdetéseket venni – ezen sem ártana majd változtatni. Henrique de Castro (micsoda név!), a Google európai sales&média igazgatója kapott rendesen: Sir Sorrell például azt akarta megtudni, hogy ha a Google nem lesz ügynökség, akkor miért vásárolta ki a WPP egyik kreatívigazgatóját, amire nem nagyon érkezett válasz.

De Castro szerint mindenesetre abból sülnek csak ki igazán jó dolgok, ha ügynökséggel együtt dolgoznak, az ügyfeleket direktben megkereső Google inkább azért lobbizik, hogy költsenek minél több pénzt online. Sir Sorrell aztán végképp megnyugtatta az egybegyűlteket: azt mondta, a Google-elnök Eric Schmidt nemrégiben megkérdezte tőle, mi az, hogy media billings, úgyhogy van még hova fejlődni.

Ron Grant, az AOL elnöke meg nem nagyon kapta el a vita fonalát, inkább cége Platform A nevű hirdetési rendszerét promózta, bármi is volt a kérdés.

A lesz-e ügynökség a Google vagy nem fonalról keresőmarketing-szemszögből Magyarországon is vitáztak nemrég a BrandFestival Digitalon, arról itt írtunk a Kreatív Online-on.

Továbbabb »

Stop motion, Björk, 3D: az év legjobb fiatal reklámfilmesei

Egy kis néznivaló Cannes-ból hétvégére: a fesztivál honlapjáról megnézhető a Saatchi&Saatchi Young Directors Showcase című összeállítása, ami eddig messze a legsikeresebb előadás volt, konkrétan az épületbe nem nagyon lehetett bejönni, amikor tartott, nem hogy a terembe, amiben volt. Én kihagytam, de akikkel eddig beszéltem, azok szerint megér egy kanyart civilizált körülmények között. Cadbury Gorilla és Volkswagen, humor és provokáció, 3D, animáció és stop motion itten. Továbbabb »

[FRISSÍTVE] Sorra esnek el a magyar harcosok, az SMS Bandin az ország szeme

Estére nyilvánosságra került a Film kategória shortlistje, amelyre a nyolc nevezett magyar munkából (az érdekelt ügynökségek: BBDO, DDB, Grey, The Lab 3) egynek sem sikerült bejutnia. Innentől fogva már csak a Leo Burnettnek maradhatott esélye: az Integrated/Titanium kategóriában még nem hirdették ki a rövidlistát, ide a Leo két alkotást is nevezett, a Secret Jewelt és az SMS Bandit.

A Secretes munka a Promo kategóriában shortlistes volt, de nem kapott díjat, úgyhogy integráltkampány-szemszögből logikusan az SMS Bandinak lehet esélye. Ha igaz, holnapra kiderül.

Update: az elég szűk Integrated/Titanium shortlist is kint van, egyik Leós munka sem jutott fel rá. Magyar szemszögből véget ért a cannes-i verseny. Továbbabb »

Coca-Cola: mese habbal

Tévedtem, egy holnapi előadás fog a történetmesélésről szólni, a mostani csak simán a mesék fájó hiányáról szólt a reklámvilágban a Coca-Colás Happiness Factory kapcsán – azaz mondjuk ki, a Kóla vett egy sávot, ahol promózhatta a szép kampányát.

Nem ezt vártam, de most már legalább tudom, hogy csillogó szemű, megszállott őrültek gyártották a filmeket, akik hosszasan találgatták, hogy a fél másodpercre felvillanó karaktereknek milyen lelkivilága legyen, és végre láttam a kisfilmeket magukat, amik viszont tényleg frankók. És bár a körülöttem ülő reklámharcosok szkeptikusak voltak, amikor arra akarták rábeszélni őket, mozduljanak ki a félperces szpotok univerzumából és csináljanak ők is valami frankót, nálam nyertek: konkrétan kólát kell innom, most. Továbbabb »

Droga: egy lószart járnak ideges idők a reklámiparra

Bár semmi forradalmit nem mondott az összegyűlt és hajnali tízkor kicsit apatikus ifjúkreatívoknak, a csütörtök reggeli David Droga mesterkurzus végre beváltotta a hozzá fűzött reményeimet: egy laza, egyenes csávó birkapásztor akcentussal, és egy rakás lelkesítő/okos/simán csak jó prezentációval, ami után talán kevesebb favágás lesz a világban. (Update: az előadás összegzése a Kreatív Online-on olvasható.)

Súlyosan elfogult vagyok ugyan, mint azt már jeleztem, de több ponton konkrétan meghatódtam, prezentációt nagyon tudnak gyártani. Sajnos csak a hangot vettem (a videózás kicsit feltűnő lett volna), ami ezt kevéssé adja majd vissza, de azt valószínűleg kiteszem ide. Droga pedig még megy egy kört holnap a UNICEF-es csapvíz-kampányt promózni, immár a nagyközönség, nem a fiatalsarok előtt, eddig nem volt a listámon, most vastag betűkkel rákerült.

A tegnapi előzetesből meg lehagytam, hogy kora délután is van egy ígéretes sáv: a Wieden+Kennedy és a Coca-Cola közös előadása arról, hogy a frankó reklám a történetmesélésről szól. Lássuk. Továbbabb »

Csütörtöki beharang

Erős napnak nézünk elébe, a legerősebbnek talán: szerda délután kisült, hogy a fesztivál zseniális sajtóirodájának hétfői állításával szemben mégis simán be lehet menni a Young Lions nevű ifjútitán-zóna master classaira. Ezen csütörtökön délelőtt David Droga osztja majd az észt, akinek felőlem mindent szabad - az ő Droga5 nevű ügynöksége volt az, aki egy valamilyen amerikai promóció főnyereményeként kisorsolt egy komplett új-zélandi életet házzal, családdal és munkával. Ha ez nem tökéletes és meghaladhatatlan, akkor nem tudom, mi az.

Délután meg a világ leggyűlöltebb és egyik legbefolyásosabb sajtómágnása, Rupert Murdoch érkezik Cannes-ba egy szeánsz erejéig: ha a többek között Sky-, londoni Times-, brit Sun-, Fox-tévénetwork, MySpace- és most már Wall Street Journal tulajdonos háromnegyed óra alatt nem mond semmi érdekeset, akkor senki. Továbbabb »

Szerda/2: mi kell a nőnek? És a fenéknek?

A Starcom médiagigász Douche to Deodorant: The Good, The Bad And The Daring című szemináriumáról azt harangozták, a női/férfi jólkinézési termékek progresszív reklámjairól adnak egy szép világkörképet. Ehelyett inkább arról beszéltek, miért nem szabad Brad Pittel borotvát reklámozni férfiaknak, majd szürreális meghívott bestseller-szerző vendégük arról, hogy a gyermekkori önálló fenéktörlésre szoktatás módja hogyan befolyásolja teljes nemzetek lelkivilágát.

Késve érkeztem és épp egy riasztó részre, amikor az addict és a fél világ által anno megérdemelten vérbealázott ausztrál puncihódos reklámról mutogatták, hogy milyen jópofa - gondolom, csak azért, mert mondták nekik, hogy minimum egy YouTube-os viccesvideó per prezentáció a kötelező trend 2007 közepe óta. Fél mondattal későbbre szerencsére már megcáfolta magát az előadó, amikor azt fejtegette, miért kell nem tömegmédiában, hanem inkább magazinban, és értelmes, beszélgetős hangnemben reklámozni a nőknek.

A férfiakról több újdonságot sikerült elejteni a német Beiersdorf kutatását idézve: eszerint a férfiak élnek-halnak a tradícióért (Ray-Ban, BMW), a tapasztalatért (lásd az Old Spice "mi vagyunk mindenki nagyapja" kampányát, ahol nem csak csajozni, de gasztronómiát és zenét érteni is tanították a férfitábort), és ami tényleg fontos: megijeszti őket, ha sztárral vagy sportolóval reklámoznak nekik szépészeti cuccokat, attól ugyanis előjön a tökéletlenségi parájuk, ellenben ha egy szakértő beszél hozzájuk mély hangon, akkor azt úgy veszik, tippeket kaptak arra, hogy közelebb kerüljenek a magukról alkotott titkos álomképhez.

Ezt viszont egy erősen szürreális, de végtelenül szórakoztató randomvendég, az Amerikában élő francia reklám/üzlet antropológus Clotaire Rapaille követte, aki mind megjelenésében, mint előadási stílusában a hiányzó láncszemet jelenti Dolák-Saly Róbert és Horváth Charlie között. A minden különösebb fonalat nélkülöző előadás főbb pontjai azt érintették, hogy hogyan befolyásolja a gyerekek önálló seggtörlésre szoktatásának helyi népi metódusa és időpontja a világ különböző nemzeteinek kollektív pszichéjét, hogy miért kell a férfiaknak kijönni a méhből, ha ott a legjobb és az anyjuk állítólag szereti őket, és hogy hogyan következik az utóbbiból, hogy nagyjából az egész világ gazdaságát a túlélési és a ragadozóösztönre kellene alapozni.

Rapaille civilben Fortune Top 100-as vállalatok kedvelt tanácsadója és bestseller-szerző, The Culture Code című aktuális sikerkönyvéről a Kreatív könyvrovatának kedves olvasói szeptemberben megtudhatják, ugyanilyen szórakoztató-e.

Továbbabb »

Szerda/1: Tony Bennett arról, hogy hogy van

"Tony Bennett a zenéről" - tömören csak ennyit ígértek a fesztiválépületben kiaggatott plakátok a Grey szerdai szemináriuma előtt. Tony Bennettről összesen annyit tudok, hogy elpusztíthatatlan amerikai sanzonénekes, és hogy egyszer benne volt a Muppet Show-ban, márpedig akkor celeb és jóarc, azaz nézzük meg. Rajtam kívül még annyian gondolták ugyanígy, hogy a színházterem erkélyének sokadik emeleti bejáratánál kellett küzdeni az állóhelyekért, de végül súlyosan csalódtam: vagy a Grey, vagy én félreértelmezzük, miért vannak szemináriumok egy reklámfesztiválon.




Az első félórában, amíg bírtam, az égvilágon semmi nem történt. A Grey idereptette Bennettet és fiát, majd arról kérdezgette őket, hogy hogy lehetnek ennyire csodálatosak, hosszú életűek és hitelesek, amire az egyébként rendkívül szimpatikus Tony és a legkevésbé sem szimpatikus fia felváltva azt válaszolgatták, hogy hát nagyon kell szeretni zenélni, egynyári énekeseket felfuttatni meg rossz. Ki gondolta volna?

Lehet, hogy miután kijöttem, legalább Tony kedvenc reklámzenéiről szó esett, de kétlem.

Továbbabb »

Nyitóbuli a harmadik napon: Zöld Pardon a Riviérán

Nem tudom, azon öt kategória nevezettjei és díjazottjai mit gondolhattak, akik már napokkal a kedd késő este, a fesztivál harmadik napján tartott ún. nyitóbuli előtt rég le lettek zajoltatva, mindenesetre nekünk muszáj volt megnéznünk, mit tud egy ilyen parti, ha már sikerült súlytalan kelet-európai sajtódelegációként is kiverekedni két belépőt rá. Nos, nem tud sokat, de azt nagyon tudja. Még képek és magyarázat a folytatásban.

Az este toronymagasan legjobb része a legeleje volt, amikor a legendás tengerparti sétányon, a Croisette-en szomorúan befelé pislogó belépőtlen tömegek irigy nézését a hátunkban érezve behatoltunk a Carlton szálloda fövenyes strandjára installált partiba. Odabent ijesztő zsúfoltság – melegítős-kockásrövidnadrágos malajziai junior szövegírók, brit ügynökségvezetők és a mindenütt jelenlevő amerikai account asszisztens csajok egymás hegyén hátán.

Beléptünkkor még nagyon-nagyon szar zene szólt, ami fokozatosan egyre kevésbé szarrá vált, hogy végül tökéletesen leírja egy átlagos csütörtök esti Zöld Pardon playlist ívét, frissen lejárt szavatosságú diszkóslágerektől sima házibulis átmeneteken át a Nirvanára szkreccselésig – de a boksz-szorítóra emlékeztető pódiumra szorult hardcore tömegnek baromira tökmindegy volt, mit játszanak, lent meg azzal volt elfoglalva mindenki, hogy a félhomályban minél több piát és kaját tudjon szerezni az asztalokról, amíg még volt honnan.


A magunk részéről ugyanúgy a nemzeti klikkesedést választottuk, mint ránézésre és ráhallásra mindenki más is, alkalmi Neo/UPC/Leo Burnett/Kreatív koalíciót formálva, és nagyjából azt tettük, amit minden magyar tett volna a helyünkben: kihasználtuk, hogy ingyen van a bor és sok. A közben beálló világmegváltást Balázs már megénekelte eggyel lejjebb.

Továbbabb »

Nekem végem

Ahogy az előző bejegyzésből is kiderült, az éhhalál és a végkimerülés elűzött Cannesból, átmenetileg a osztrák fővárosban találtam menedéket és villámgyors internet-kapcsolatot. Sajnos ez utóbbi talán jobban hiányzott, mint az étel. Ezt is csak azért írom le, hogy még szerencsétlenebbnek tűnjek/tűnjön a Kreatív Cannes-i különítménye.

Egyébként szép hosszú és tartalomgazdag bejegyzést terveztem ide búcsúzásképpen, de tegnap este olyan hosszan álldogáltunk a tengerparti homokra szerkesztett pallókon, a táncoló külföldiek között, hogy este nem, reggelre meg már meghalt az internet ismét. Erősen multimédiás bejegyzés helyett csak annyit akarok még elszövegelni, hogy korábban azt mondtam itt a Leo Burnett-nek, hogy miért nem nevezett többféle munkát, filmet, Mobiltornát a SMS Bandi és a Secret Jewel sokszori benevezése helyett. Tegnap este a pallón állt Tordai Péter, a Leo Burnett vezető kreatívigazgatója is, akinek feltettem ezt a kérdést.



Azt mondta, hálózaton belül van egy háromhavonta ismétlődő belső minősítő verseny és egyedül a nevezett munkák érték el azt a pontszámot, ami felett lehet érdemes Cannesba nevezni. Beszéltünk többek között arról is, mennyibe kerültek nevezések, a belépők, a szállás a Leo-nak. Sokba. Tordai azt is elmondta, hogy ez az egész reklámversenyesdi (főleg Cannes) már többször megkérdőjeleződött, hiszen – persze nyilván nagy-nagy túlzással, de - kijönne belőle egy kisebb kreatív team éves működtetése. Kérdéses az is, mennyire lehet ezeket az eredményeket ügyfélszerzésre használni.

Végül persze abban maradtunk, hogy kellenek ezek a versenyek, ha másért nem, akkora a cannes-i szervezőcég nyereséges működtetése miatt. Az Emap szakkiadó és rendezvényszervező cég 2004-ben vette meg a fesztivál rendezési jogát és minden ehhez kapcsolód jogot, a Hotel Anna Livia portása szerint több mint 50 millió fontért, ezt alátámasztja a cég honlapja is.

Ezzel búcsúzom, minden olvasónak személyesen szeretném megköszönni az eddigi figyelmet. Zsombornak pedig sok erőt, nagyobb sávszélességet, napsütést, tengert, kirándulásokat, dorbélozolásokat kívonok, jó napot!

Továbbabb »